Anyuci ölében
elbújt egy kis mackó,
takarja egy szép kék
kis puha takaró.
De tudom, hogy ott van,
mert néha megmozdul, macim az még úgy sincs,
csak sok szines autóm.
És nekem integet,
nagyon halkan brummog,
iszik is valamit,
mert nagyokat cuppog.
Fején kis sapka van,
csak teteje látszik,
anyuci mosolyog,
szereti őt - látszik.
Ide adhatná már,
neki nem kell játék!
Apa azt igérte,
hoz egy kis testvérkét.
Az jó lesz anyának,
én kérem a mackót!
Vagy legalább róla
azt a szép takarót!
Akkor elbújok majd
apuci ölébe,
s ha hozzák a babát,
megkérdezheti majd: hol vagy, kis testvérke?
Anyának
Anyuci, hogyha nagy leszek
olyan leszek majd, mint te.
Hosszú lesz majd mindkét kezem,
hogy családom simogatón
bármikor átölelje.
Az arcom egy nagy mosoly lesz,
könnyet soha nem ejtek,
a számból szép szavak jönnek,
biztatóak, kedvesek.
Mindig nagyon erős leszek,
hogy sokat tudjak dajkálni,
ölembe egyszerre akár
több gyereket bújtatni.
Mindig elég időm lesz majd
a gyerekekkel játszani,
ha éhesek, sok finomat
kis pocakjukba tömni
és ha este elfáradnak
szép mesékkel altatni.
Akkor majd ők is örülnek,
mert jó az anyukájuk,
várják majd, hogy felnőjenek
s legyen egy szép családjuk.
Aranyhal
Elmentem a nagybátyámhoz,
van egy kis kerti tava,
rajta tavirózsák úsznak,
s benne pár aranyhala.
Meg akartam simogatni,
ezért hármat kifogott,
mondta, hogy kivánjak hármat,
majd kettőt vissza dobott.
Én azt hittem, a halaknak
kell a három kivánság,
ezért gyorsan elsoroltam,
nekik mit is "kivánnák".
Először is: a macskájuk
ne fogja ki a halat!
Másodszor, mire eljövök
legyenek szép kis halak!
S a harmadik kivánságom:
ne legyen túl kemény tél,
ne fagyjanak meg a halak,
vékony maradjon a jég!
Tavasszal vissza is mentem,
képzeljétek: teljesült
mind a három kivánságom!
Nagybátyám nagyon örült.
Azt mondta: szerencsét hoztam,
kaptam arany halacskát,
azóta szép akvárium
disziti a nagy szobát.
Szeretet
Kisgyermekként a szüleid
védettséget nyújtanak,
fiatalként száguldozol,
legyőzni nem hagyod magad.
Középkorú vagy, gyakorlod
a jó önmérsékletet,
megöregszel, megtanulod,
milyen az az elfogadás,
s ott döbbensz rá: valójában
minden korban legfontosabb
a mérhetetlen szeretet.
Anyának
Anyuci, hogyha nagy leszek,
olyan leszek majd, mint te!
Hosszú lesz majd mindkét kezem,
hogy családom simogatón
bármikor átölelje.
Az arcom egy nagy mosoly lesz,
könnyet soha nem ejtek!
A számból szép szavak jönnek,
biztatóak, kedvesek.
Mindig nagyon erős leszek,
hogy sokat tudjak dajkálni,
ölembe egyszerre akár
több gyereket bújtatni.
Mindig elég időm lesz majd
a gyerekekkel játszani,
ha éhesek, sok finomat
kis pocakjukba tömni
és ha este elfáradnak,
szép mesékkel altatni.
Ajkkor majd ők is örülnek,
mert jó az anyukájuk,
várják majd, hogy felnőjenek
s legyen egy szép családjuk.
A kis virág
Kis virág, szellőcske,
napocska és zöld rét.
Szellő játszik a virággal,
nézz oda, milyen szép!
Hajlitgatja, ringatgatja,
körbe kóricálja,
a kis virág mosolyog,
néz a napocskára.
Arra jön egy kis kecske:
jaj, de szép kis virág!
Megkóstolom, biztos finom,
érzem az illatát.
Kecske mama azt mondja:
hagyd őket játszani!
Menj tovább a zöld réten,
lesz ott mit legelni!
Odaszáll egy pillangó,
rá a kis virágra.
Olyan könnyű, nem bántja őt,
szellőcske sem bánja.
Odajön egy kis gyerek:
de szép! Vigyük haza!
Anyukája azt mondja:
hamar elhervadna!
A kis virág angyalkája
ezúttal megóvta,
tovább játszhatnak boldogan,
az életük kacagás és móka.
De mi lesz a többi virággal?
Őket ki vigyázza?
Hisz állatok és emberek
letarolják a réteket,
nem védi meg őket többé
senki angyalkája!
Pedig ha csak pillanatra
ott bárki megállna,
ránéznének, megértenék:
ha meghagyják, szebb lehetne
mindenki világa!
Apák napja
Apa vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!
Az úgy volt, hogy óvo néni
leült velünk délután,
és azt kérte: meséljetek!
Miért szeretitek apát?
A sok szépet majd leirjuk,
apák napján elmondjuk,
hadd örüljön apukátok!
Ez lesz az ajándékunk.
De a Lacika azt mondta:
én nem szeretem apát!
Sokat iszik, néha megver
minket, na meg az anyát!
Nekem nincsenek szüleim,
nagyszüleim nevelnek,
de nagypapa biztos eljön!
Mert ők nagyon szeretnek.
Az én apukám sosincs otthon,
ő külföldön dolgozik,
azt mondja anya: igy tudja
kifizetni a rezsit.
Nekem szuper apukám van!
Csak mindig későn jön haza!
Mert ő nagyon fontos ember -
ezt mondja a nagymama.
Pistike, Éva, Norbika -
az ő szüleik elváltak,
néha ha egyedül vannak,
átmennek egymáshoz este
és egymásra vigyáznak.
Annácska mamája elment,
apukája neveli,
megigérte: gyakran eljön,
de ezt soha nem teszi!
Pedig ti gyakran mondjátok:
ha valamit megigérünk,
mindig be kell tartani!
Marika sosem kap semmit.
Ő náluk csak a karácsony az ünnep.
Olyankor kap cipőt, ruhát,
az sem új, de jó a használt!
Neki azok is szépek.
A Jancsika azt mesélte,
neki nincs apukája,
soha nincs kivel focizzon,
mindig játszhat magába!
De ha megnő, lesz kisfia,
majd mindig együtt játszanak!
Sose hagyja őt magára,
amit kér, mindent megkap!
Öt kisgyerek azt mesélte:
nagyon szeretik apát!
De óvo néni azt mondta rá,
öt apának egy csoportból
nem tarthat apák napját.
De én szóltam, hogy te is vagy!
S te vagy a legjobb apa!
És biztos eljössz, hogyha hivlak,
igy már lesz hat apuka!
Apa, miért haragszanak
a szülők a gyerekre?
Hisz ti mindig azt mondjátok,
a kisgyerek az ajándék,
őt a Jó Isten küldte!
Ugye, mi itthon ünneplünk?
Anya süt egy szép tortát,
én rajzolok rá kisangyalt,
azt jelenti, hogy
boldog apák napját!
Az a baj, amit elmondtál
kicsim, az nem egy mese.
Nagyon sok mindenen múlik,
hogy egy szülő jó lesz-e?
Ha egy apa nem tud mindig
a gyerekével lenni,
egyáltalán nem jelenti,
hogy őt már nem szereti.
Néha tudod, az élete
az másképpen alakul,
mi nagyon szerencsések vagyunk
igy együtt családostól.
A lényeg, hogy itt vagytok nekünk,
és mi nagyon szeretünk!
Apák napját - amig élünk -
megigérem, s be is tartom,
itthon mindig ünneplünk!
Csodaország
Apa kérlek, utazzunk el
együtt Csodaországba!
Álmomban ott jártam éjjel, s szivem úgy vissza vágyna!
Jól van kicsim, ülj le mellém!
Ez itt egy varázsszőnyeg.
Ezen fogunk elrepülni,
csukd be hát a kis szemed!
Érzed, ahogyan repülünk?
Mellettünk sok kis madár,
feljöttünk a felhők fölé,
integet a napsugár.
Nemsokára megérkezünk,
kinyithatod a szemed.
Nézd, milyen szép nagy terület,
ez lesz a varázs kerted.
Szines épitőkockákból
épitünk egy palotát,
babáid laknak majd benne,
papirból kivágunk nekik
néhány fényes koronát.
Egy kis tálba vizet teszünk,
ez lesz itt a medence.
Aranyos kis kacsák úsznak,
s békák ugrálnak benne.
Nézd csak, itt megy a kis vonat!
Gyurmából készitünk hamar
vidám kis utasokat.
Ők lesznek a kicsi manók,
velünk együtt dúdolnak.
A növények egymás mellett
képezik a nagy erdőt,
itt bújkál sok szőrmeállat,
maci, nyuszi és az őz.
Hajtogatunk egy repülőt,
azon utazunk haza.
De ha szeretnéd, máskor is
együtt eljövünk majd ide,
mesés csodaországba.
Aprófalván
Aprófalván kis gyerekek
kis manókat kergetnek,
piros sapkát adnak rájuk
és nagyokat nevetnek.
Tündérek vigyáznak rájuk,
mosolyognak szüntelen, itt mindig vidám az élet,
a sirás ismeretlen.
Néha-néha ellátogat
hozzájuk a télapó,
csilingelő szárnyán repül
vele együtt sok lurkó.
Nem kell sok egy kis gyereknek
ahhoz, hogy boldog legyen,
talán mindösszesen ennyi:
közös játék, elfoglaltság,
neki szóló figyelem.
Télapó
Milyen jó a Télapónak,
őt mindenki várja!
Pedig bizony nagyon öreg,
hosszú a szakálla!
Szereti a gyerekeket
és ajádékot hoz,
mindenkihez van jó szava
és mindig mosolyog.
Tanulhatnánk tőle, hiszen
amit ő tesz, nem is olyan nehéz!
Mit osztogat: az az öröm
és odafigyelés.
A lényeg az nem a mogyoró
és nem a szaloncukor,
a szeretet az, mi puttonya
aljában ott lapul,
és bárkinek jut belőle,
aki hozzá fordul.
Fessünk együtt
Apa gyere, fessünk együtt!
Fessünk egy nagy házat,
bele három nagy szobát
és öt kicsi ágyat.
Fessünk bele napocskát,
igy mindig meleg lesz,
sok szép piros pipacsot,
akkor mindig nyár lesz!
A falakra szivecskéket,
sok-sok tarka-barkát,
az ablakokra mosolyt fessünk,
a madárkák is látják,
hogy akik itt bent laknak,
egy mosolygó család.
Fessünk bele játékokat
három nagy kosárral,
és fessünk egy játszóteret
hintával, csúszdával!
Fessünk bele egy nagy tortát,
mert épp szülinap van,
és sok ajándék csomagot,
s azt mind kibonthassam!
Fessünk bele öt kis széket,
amin együtt ülünk,
legyen rajta nyitva a szánk,
mert együtt énekelünk!
Gyereknap
Néha gondolkodtam azon,
minek kell gyereknap?
Hisz az egész év róluk szól!
A szivedben minden percben
szüntelen ott vannak.
De azután rájöttem,
hogy mégis csak fontos,
hisz életed nagy részében
bár értük van, ők is tudják,
külön úton jártok.
Reggeltől futsz és dolgozol,
rohansz haza főzni,
mosol, vasalsz,
tanulsz vele,
s igyekezel mindent, mi kell
alája tudj rakni!
Apa lót-fut reggeltől
sokszor késő estig,
hogy megkeresse a betevőt,
legyen meg, ami csak lehet,
ne szenvedjen hiányt a gyerek,
amire csak telik!
Igen,ezt ő tudja, látja,
de igazán azt érzi,
ha nem rohansz,
csak rá figyelsz,
az boldoggá teszi!
Megfogod a két kis kezét,
rámosolyogsz, s érzi,
ma neked ő a legfontosabb,
vele játszol, neki mesélsz,
viszed kirándulni!
Beszélgettek és nevettek,
s a világon rajta kivül
legalább ezen a napon
nem érdekel senki!
Ibolya
Csak egy kis ibolya,
kedves és szerény is,
nézel a szinére,
büszke rá az ég is! Hiszen szép kék szinét
neki kölcsönadta,
mosolyogva nézi:
milyen jól áll rajta!
Tengert is rejteget,
jó kedvűt, haragost,
egy kis gazdag virág,
mégsem hivalkodós.
Tán ezért szeretjük,
tudat alatt látjuk
benne a természet
legszebb kék szineit,
nyugató hatásut.
Elrejtőzik ugyan,
bokrok tövén szeret,
várja, megtaláljuk,
s ne tépjük le, ha lehet!
Az illata édes
és bár nem mosolyog,
mégis, ha találtál
mindig derűt adott.
Fecskék
Visszatértek a fecskék,
javitgatják régi fészkük.
Serénykednek, látszik rajtuk
boldog elégedettségük.
Egyszer én is visszatérek,
régi fészek engem is vár,
messze szálltam idegenbe
akárcsak a fecskemadár.
Ha a Napnak...
Ha a Napnak lába volna,
biztosan a földig lógna! Felmásznék rajta az égre,
súgnám napocska fülébe:
Sose bújj el, ragyogjál!
Bennünket simogassál!
Ne fázzon a kicsi gyerek,
se a szegény, vagy az öreg,
akkor sem, ha nincs cipője,
vagy meleg kabátja!
Legyen saját napsugara,
még ha nem is pótolhatja,
hogy neki sajnos nem jutott
szerető családra.
Fogócska a réten
Kergetőznek a pillangók,
akárcsak a gyerekek,
fogócskáznak a rét felett,
szines szárnyak libbennek.
A kismadár ül az ágon,
mosolyog a lepkéken,
kedve támad fogócskázni,
ő is közüjük röppen.
A fűben csücsül egy kislány
nézi, ahogy repkednek, majd felpattan, fut utánuk,
és nagyokat nevetnek.
Hopp, hová fut a kis gazdám?
kérdezi a kiskutya,
s futni kezd a kislány után
ugrándozva, csaholva.
Lepkék, madár, kislány, kutya
egymás után szaladnak,
szaladj te is ki a rétre,
állj be hamar fogónak.
Százszorszép
A virágok egy nyári nap
szépségversenyt rendeznek.
Szebbnél szebb virágok jöttek
és sorra beneveznek.
Itt van a mélyvörös rózsa,
fejet biccent délcegen,
azt gondolja: ezt a versenyt
- ez nem kérdés - én nyerem.
Tűzliliom illegeti
narancssárga szirmait,
nincs esélyes - ahogy nézem -
rajtam kivül senki itt.
Kék nefelejcs szép csendesen
közöttük meghúzódik,
anyja küldte, bár ő inkább
árokpartra vágyódik.
A tulipán rejtélyesen
feketében villogott, én nyerem meg, hisz szinben is
eléggé ritka vagyok.
Fehér jázmin ontotta
az elbűvölő illatát,
elkábitom majd a zsűrit! -
s közben lopva oldalt nézte
a fehér, s lila orgonát.
Felsorolni nehéz lenne
a megjelent sok virágot,
amerre csak a szem nézett,
oly sok szépséget látott.
Felsorakozott a zsűri,
minden szálat megszemlélt.
Nem lesz könnyű ez a döntés,
a helyükben nem lennék.
Megszületett az eredmény:
győztesnek neve is szép,
nehéz volna őt legyőzni,
hiszen ő a százszorszép!
Hajnalka
Hajnalka felébredt,
mindig ő az első,
kis tölcsére a napot lesi,
nézi, ahogy feljő.
Sok kis fejét megforgatja,
s azt mondja: ébresztő!
Fák, virágok ébredjetek,
itt a reggel!
Én vagyok a csengő.
Fel kel lassan
Bodri kutya,
jó nagyot nyújtózik,
s megy a kerités mellé,
szagolja, ki járt itt.
Hajnalka rákiabál:
vigyázz, le ne taposs!
Bodri ránéz, nem válaszol,
csak ásit egy nagyot.
Átnézne a szomszédba,
felébredt-e Miska?
De Hajnalka nyújtózkodik,
a képet takarja.
A kisfiú ha elkészül,
vele kicsit játszik,
csak utána meg iskolába,
ott van délutánig.
Kijön a házból nagymama
és máris mosolyog.
Óh, Hajnalka, milyen szép vagy!
s szeme csak úgy ragyog.
Hajnalka felágaskodik,
kezét cirókálja,
hisz nagymama ültette,
ő a kedvenc virága.
Milyen apró volt akkor,
s most kicsi a kerités!
Elindult hát két irányba,
nem látszik már a léc.
A túloldalról menekül,
ott van egy rossz szomszéd,
sövénynyiróval vág mindent
a kerités mentén.
Pedig a fiúk aranyos,
Bodrival is játszik,
néha őt is megszagolja,
nem tépi le, szereti őt -
látszik.
Kora nyártól őszig nyilik,
majd elijesztik a fagyok,
ha jön a hideg, elbújik,
és alszik egy nagyot.
Karácsonyi kivánságok
Csilingelő kicsi szán,
hozz egy szép fenyőfát!
Legyen rajta sok szép csillag,
amik beragyogják!
Legyen alatta ajándék,
s teljesült kivánság!
Anyukámnak egy nagy mosoly,
hogy mindig mosolyogjon,
apukámnak egy jó fotel,
hogy legalább ünnepeken
pihenni is tudjon!
Nagyanyónak erőt hozz,
hogy sokat dajkálhasson,
nagyapónak mesekönyvet,
hogy nekünk olvashasson!
Jézuskának egy bölcsőt,
hogy ne szalmán aludjon,
tesómnak egy kis angyalt,
hogy rá mindig vigyázzon!
Nekem pedig varázsdobozt,
hogy mindegyik kivánságom
karácsonyra, szentestére
megvalósulhasson!
Közeleg a tél
Deres a föld,
süt a nap,
csillognak az ágak,
a pókháló is fehér,
mint egy szép csipketeritő
disziti fel
kivülről a házat.
Mikulás
Repül a szán,
szól a csengő,
sok kis mosoly,
mikulásdal
égig zengő.
Izgatott
kicsi szivek,
álmok, vágyak,
remények.
Ablakokban
kis cipők,
lesi a sok
kis gyerkőc.
Lehet,
pár szem cukor,
mégis,
örömük
felér az égig!
Kis reggeli
boldogság,
szétosztja a
szeretetét
mindenkinek
a jóságos,
kedves, öreg
Mikulás!
Tó-tündér
Susog a nádasban a szél,
régi időkről mesél,
amikor még valamikor
élt itt egy vizitündér.
Volt egyszer egy csodás kis tó
fenn a magas hegyek közt,
kristálytiszta szép vize volt,
Tó tündér bele költözött.
Úszkáltak benne halacskák,
akik mindig dúdoltak,
tavi rózsák, zöld hinárok
adtak varázst a tónak.
Kis gyerekek jártak ide,
lubickoltak boldogan,
madarak raktak fészkeket
a tó melletti bokrokban.
Ám egyszer eljött az ember.
Beledobott egy zsákot,
az kilyukadt, a tó vize
zavarosra változott.
Nehezen kitisztitották,
nagyon sokat dolgoztak,
ám mire kész lettek volna,
ismét egy zsákot kaptak.
Megpróbáltak védekezni,
születtek harcos halak,
ám az ember erősebb volt,
ő rajtuk is kifogtak.
Elfogytak a tavi rózsák,
zavaros lett a nádas,
a vize is átlátszatlan,
ritkán jönnek madarak.
Úgy döntöttek, vizi tündért
elrejtik innen messze,
mert hogyha ő is elpusztul,
a tónak nem lesz jövője.
Nem dúdoltak soha többé,
némaságot fogadtak,
mig vizitündér vissza nem tér,
ők örökké hallgatnak.
S nem csak a vize lett koszos,
elpusztult nagyon sok hal,
növények is elsorvadtak,
szép lassan minden kihal.
Nem fészkelnek itt madarak,
nem fürdenek gyerekek,
a partján sem nő már virág,
mindenütt gaz tekereg.
Nem tudni, most merre lakik,
él-e még, hol szendereg?
Hogy Tó tündére visszatér-e?
Rajtatok múlik, emberek!
Aprófalván
Aprófalván kis gyerekek
kis manókat kergetnek,
piros sapkát adnak rájuk
és nagyokat nevetnek.
Tündérek vigyáznak rájuk,
mosolyognak szüntelen,
itt mindig vidám az élet,
a sirás ismeretlen.
Néha-néha ellátogat
hozzájuk a Télapó,
csilingelő szárnyán repül
vele együtt sok lurkó.
Nem kell sok egy kis gyereknek
ahhoz, hogy boldog legyen,
talán mindösszesen annyi
közös játék, elfoglaltság,
neki szóló figyelem.
Télapó
Milyen jó a Télapónak!
Őt mindenki várja!
Pedig bizony nagyön öreg,
hosszú a szakálla.
Szereti a gyerekeket
és ajándékot hoz,
mindenkihez van jó szava
és mindig mosolyog.
Tanulhatnánk tőle, hiszen
amit ő tesz, nem is olyan nehéz,
mit osztogat: az az öröm
és odafigyelés.
A lényeg az nem a mogyoró
és a szaloncukor,
a szeretet az, mi puttonya
aljában ott lapul,
és bárkinek jut belőle,
aki hozzá fordul.
Az idő randija
Futnak-futnak a napok,
tudnám, hová sietnek?
Tán randija lesz hét végén
a rohanó időnek?
El kell mennie a rétre
szedni szép virágokat?
Elvinni az idő-őrnek,
kit randira csalogat?
Ne aggódj idő, ő megvár!
Hisz onnan el nem mehet.
Maradj vele jó sokáig,
élvezd ki a perceket!
S mig te el leszel foglalva,
óra és naptár mutatja,
hogy megállni - bár szeretnénk -
nekünk sajnos nem lehet!
Ahonnan elindultunk
Fújja a szél a levelet,
messzire elsodorja.
Pörög-pörög, száll az úton,
hogy hol éri az enyészet,
még ő maga sem tudja.
Minket is sodor az élet,
tán messzire kerülünk.
Lehet, hogy mindig sodródunk,
lehet, hogy letelepszünk.
De bárhol is köt ki létünk,
lesz hely, mit megszeretünk,
szivünkben mindig ott marad
az, ahonnan elindultunk,
amit sosem feledünk.
Hó vagy nem hó?
Fázik a lábam, jaj, te hó!
Igy nincsen ennivaló!
Ezt mondja a varjú télen:
kár! kár! Aludj, télanyó!
Tőlem ugyan eshet hó,
a barlangban csuda jó!
Átalszom én a telet,
majd tavasszal felkelek.
Igy brummog a kis mackó,
Brumi-brum, aludni jó!
Essél már hó! - szól a Husky.
Szánt akarok végre húzni!
De jó is a kutyaszán,
rajta ül majd a gazdám!
Vau-vau, legyen tél!
Hóanyó, igyekezzél!
Bár költöző madár lennék!
dalolja a cinege.
Nem kéne a hóban fáznom,
itt maradni télire.
Még jó, hogy a kisgyerekek
tesznek ki eleséget,
igy tán kibirom tavaszig,
hogy a kutya enné meg!
Jaj, de jó, hogy esik a hó! -
kiáltják a gyerekek.
Mehetünk végre szánkózni,
épiteni hóembert!
Télapó is eljön lassan,
utána meg karácsony!
Nagy fehér hó kint a tájon
igazi gyerekálom!
Hát most essen vagy ne essen?
Nehéz a dolgod, Hóanyó!
De ő csak mosolyog csendben,
hisz talán ő az egyetlen,
aki tudja, hogy a Földnek
valójában mi a jó.
Ne siesd el!
Szex - szerelem! Izgalmas szavak!
Együtt csodás érzéseket,
akár csúcsot alkotnak.
De önmagukban
- néhány ritka kivétellel -
ezek csak üres szavak.
Nagy kivétel kamaszkorban
a plátói szerelem,
ami egy nagyon szép érzés,
bár néha fáj,
csupa-csupa érzelem.
Mikor érzed, hogy benned már
a hormonok tombolnak,
a kisördög incselkedik:
na mire vársz? készen vagy!
Ráadásul te is érzed,
valaki kéne neked!
Bárki, kivel egyelőre
vágyad teljesitheted.
Nem véletlen van gyerekkor,
utána a felnőtt kor.
Még gyerek vagy, játssz! szórakozz!
Tanulj vagy akár tombolj!
De ehhez is fel kell nőni!
Érettnek kell rá lenned!
Pár azért kell, mert igényli
tested, szived s a lelked.
Ha nem is egy matek lecke,
ezt is meg kell tanulni,
hogy hogyan tudtok egymásnak
örömet is szerezni.
Nem mindegy, hogyan csinálod.
Szeretkezel vagy párosodsz.
A kettő közt szakadék van,
beleesel vagy átugrod?
Ehhez idő kell, szerelem,
őszinteség, bizalom.
Ami - lássuk be - hiányzik,
ha ez csak "egy alkalom".
Ahhoz, hogy kapcsolatot kezdj,
négy dolog is szükséges.
Hormonok, szived és lelked
s az agyad negyediknek.
A hormonok elárulják,
hogy a tested megérett.
A szivedtől azt tudod meg:
a másikat szereted.
A lelked megsúgja neked:
megbizhatsz a másikban.
Végül az agyad rendezi
a dolgot reálisan.
Felhivja a figyelmedet:
figyelj oda, védekezz!
Két test - két lélek összeforr,
az magában kell hordozza
a kedveseddel szembeni
teljes felelősséget!
Ha nem várod ki az időt,
csalódni fogsz, keseregsz.
Gondolj arra, egy érett alma
milyen finom, megeszed.
Ha idő előtt leszakitod,
vagy leesik, s te felszeded,
savanyú még, megkóstolod,
de kiráz tőle a hideg!
Ha meg a cél a trófea,
mit felteszel fejedre,
azt kérdezem: hol a lelked?
vagy tényleg ennyire önző vagy?
Nem gondolsz, csak önmagadra,
s fütyülsz a másik emberre.
Akkor pedig az igazság:
érdemtelen vagy erre!
De hogyha minden együtt van,
és ezt érzed: készen állsz!
Ha nem is örök párod lesz,
egy ideig boldog leszel,
szép emléknek marad majd meg,
amit soha meg nem bánsz.
De ha bármelyik hiányzik,
szived-lelked sérülhet,
következmények lehetnek!
És ha kintről nem is látszik,
bent megmaradnak a hegek.
fehér hó
Hogyha a hó piros lenne,
akkor a hét törpe mellett
egy kis Hópiroska lenne.
A farkas, ha megkóstolná,
bizony, a torkát fájlalná!
Lehet, ő is gondolkodik,
hogy netán átöltözködik,
hisz egyre ritkábban esik.
Ha télen piros hó esne,
sok vágy beteljesülhetne,
hiszen azt mondják mindig:
majd ha piros hó esik!
Pedig a Föld nagyon várja,
világ szennyét betakarja!
Kell az a kis téli varázs,
gyerekzsivaj és kacagás!
Maradjon csak Hófehérke
még sokáig a mesékben,
öltözzön a tél fehérbe,
szálljon a lelkekre béke!
Unoka
Ennivaló, kis boszorka.
Kitalálod? Unoka.
Kősziv, jéghegy nem marad meg,
varázsereje: mosolya.
Ki tud neki ellenállni?
Habár ki is akarna!
Hisz legjobb dolog a világon
egy nagyinak az unoka.
A manók és az óra
Szalad, szalad az óra,
körbejár mutatója.
Két kis manó vitatkozik:
nem jól jár ez az óra!
Egyik manó ráugrik,
és jól megkapaszkodik.
Tolná-tolná a mutatót,
s közben igy zúgolódik:
Menj gyorsabban, te óra!
Sokat jártam oviba,
suliba szeretnék járni,
de már nem birom kivárni!
De az óra nem hallgat rá,
a mutató csak tovább jár.
Az előirt útját járja,
nem változtat tempójába'.
Leugrik róla a manó,
a próba hiábavaló.
Nem mehet előbb suliba,
idejét ki kell várnia!
Felugrik a másik manó,
kezében a nagy mutató.
Erőlködik, húzná vissza,
közben kérését mormolja:
Lassits kicsit, te óra!
Hadd járjak még oviba!
Ráérek az iskolával,
mutatódat fogd vissza!
De az óra nem hallgat rá,
a mutató csak tovább jár.
Az előirt útját járja,
nem változtat tempójába'.
Belátja a két kis manó,
az idő nem befolyásolható!
Nekik kell igazodniuk,
a rendet elfogadniuk,
s az időt beosztaniuk.
A kislány első anyáknapi ajándéka
Egy kislány az erdő mellett
lakott a családjával.
Egy vasárnap reggel kiment,
hogy játszon labdájával.
Látta, hogy a veteményest
épp dézsmálja egy nyuszi,
odaszaladt, s megkérdezte:
mit csinálsz itt, kis ugri?
Tudod, ma van anyák napja,
épp egy répát szedek ki,
megajándékozom anyát,
mert azt nagyon szereti.
Igen? Akkor én is viszek
a konyhába belőle,
tudom, hogy anya szivesen
befőzi a levesbe.
Kihúzott hamar egy répát,
bevitte az asztalra,
visszajött és játszott tovább,
de arra jött egy mókuska.
Hát te, mókus, mit csinálsz itt?
Tudod, anyák napja van.
Viszek anyának mogyorót,
azt mindig rágja boldogan.
Tényleg? Akkor én is viszek
egy párat anyukámnak,
a mogyorót ős is szereti,
néha pirit magának.
Szedett pár szem mogyorót
és bevitte az asztalra.
Mikor kijött, egy kicsi bocs
épp a málnát kóstolta.
Hát te kis bocs, miért eszed
a kertünkben a málnát?
Anyukámnak vinnék mára,
tudod, az anyák napjára,
csak sajnos otthon felejtettem
a kis fonott kosárkát.
Egyet se búsulj, kis maci,
adok neked kosárkát,
de mindjárt kettőt is hozok,
én is szedek anyukámnak
egy kosár finom málnát.
Teleszedte a kosárkát,
s bevitte az asztalra.
Látja, hogy a cica éppen
a kis mancsát nyaldossa.
Hát te mit ettél, kiscicám?
Biztos nagyon finom volt!
Egeret fogtam, nem ettem,
anyáknapi ajándék volt.
Óh, hát az egér is jó
köszönteni az anyát?
Nem fognál nekem is, cicám?
hadd örüljön anyukám!
Fogott a kiscica neki
egy apró kis egeret,
a kislány dobozba tette.
Milyen jó ajándék lesz!
Ahogy ment ki, szaladt vele
szembe a kis kutyája.
Egy jó darab földes csontot
vitt éppen a szájába.
Hová viszed azt a csontot?
Tudod, anyák napja van!
Még két hete elrejtettem,
és milyen jól gondoltam!
Óh, adnál nekem belőle?
Én is meglepném anyát!
Persze, van elásva még egy,
odaadom,
hadd örüljön anyukád!
A kislány boldogan bement,
mindent összecsomagolt,
a kis fonott kosárkája
már majdhogynem tele volt.
Kiment, s látja, hogy a réten
egy kisfiú szaladgál.
Vadvirágot szed csokorba.
Gyorsan odakiabál:
Te kisfiú, kinek szeded
csokorba a virágot?
Tudod, anyák napja van ma,
s anyukám nagyon szereti
a tarka vadvirágot.
Gyorsan kiszaladt a kislány
a kert melletti mezőre,
szedett egy pár szál virágot
és csokorba kötötte.
Majd arra jött egy kisleány,
s magában dúdolgatott.
Mit énekelsz? Nagyon szép dal!
Köszöntő dalt dúdolok.
Eléneklem anyukámnak,
ez lesz majd a meglepi.
Megtanitanád nekem is?
Az ilyen szép kis dalokat
anyukám is szereti.
Persze, gyere! S mig sétáltak,
megtanulta a kislány,
majd elköszönt, gyorsan bement:
rögtön jön az anyukám!
Az anyukája hazajött,
a kislány elébe szaladt,
s nagy boldogan odaadta
az ajándék kosarat.
Elénekelte a kis dalt,
mit a kislánytól tanult,
mamájának örömében
a könnye is kicsordult.
Anyucikám, anyák napján
fogadd ezt a kosarat,
beletettem neked mindent,
ami szép és jó falat.
Anyukája ölbe kapta,
megölelte a kislányt,
hisz egy csupasziv gyermeknél
nincs is nagyobb boldogság!
Karácsonyi álom
Karácsonykor nagy pelyhekben
csak hullik-hullik a hó!
Kis hópihék táncot járnak,
kőr közepén télapó.
Nagy hópihék fákra ülnek,
betakarják, megvédik,
a fenyőfán mókus mellett
kis manó ugrándozik.
A dombokon kis gyerekek
kacarászva szánkóznak,
kis tó befagyott jégtükrén
ovisok korcsolyáznak.
Kis bódékban meleg teát,
friss kalácsot kinálnak,
a kertekben hóemberek
mosolyogva sort állnak.
A feldiszitett házakból
karácsonyi zene szól,
meleg van, senki nem fázik,
s nem hiányzik a vacsora
az ünnepi asztalról.
Két napig pihen a világ,
bármi történik kivül,
a család, a hit, szeretet
most előtérbe kerül.
Mosolyognak a felnőttek
és nincsen siró gyerek,
egész lényünket áthatja
a béke és a szeretet.
Nincs öldöklés, nincs éhezés,
mindenkinek jut fedél,
a világ most úgy működik,
ahogy kéne - mig ember él.
Teljes boldogság
Egy fiatal, ha házasodik,
boldog és ezt modja:
Senki nem tudja, hogy egy nap
mily boldog tud lenni!
Mert ahogyan én szeretek,
nem szeret úgy senki!
Ma megtudja a fél világ,
hogy te az enyém vagy!
S én a tied, szerelmünknek
semmi határt nem szab!
A szülő visszagondol múltjára
és megmosolyogja:
Hátha még azt is tudnátok,
amit még nem tudtok!
Hogy még ily nagy boldogságot
is fokozni tudtok!
Ha majd a szerelmetekből
új csodák születnek!
Apró, kicsi teremtmények,
kik oly boldoggá tesznek!
Az élet minden apró rögét
kisimitgatjátok,
hogy ne sérüljön kicsi lelke,
hisz ő a ti babátok!
A nagyszülő tesz koronát
minden gondolatra:
Sőt, ha kicsit tovább megyünk,
s lesz sok unokátok,
akkor lesz igazán boldog
a ti kis világtok!
Örüljünk hát minden jónak,
mit az élet ránk mért,
s tegyünk meg mindent, mit tudunk
szerelmünkért, gyermekünkért,
s a kis unokákért!
A diófa
Lepotyogott egy dió
a cipőm orrára.
Gondoltam, hogy hazaviszem,
a fa nekem szánta.
Hazavittem, befestettem
szép arany sárgára,
kitettem egy kedves disznek
szobám ablakába.
Hogyha a nap rásütött,
ragyogott a sárga,
pár kismadár odarepült
az ablak párkányra.
Hogy nehogy csalódjanak,
eleséget szórtam nekik
kivül a párkányra,
azóta madárcsicsergés
ébreszt fel az ágyba'.
A diófát a férjemmel
mi ültettük párba,
s hogy ő elment, talán a fa
észrevette, szivem milyen árva.
Azért ejtette a diót
a cipőm orrára,
hogy több reggelt ne töltsek
csendes bús magányba'.
Pár szál vadvirág
Októbernek legvége volt,
gyönyörűen sütött a nap.
Gondoltam, sétálok egyet,
élvezem a napsugarat.
Az út szántóföld mellett vitt,
s felém hajolt néhány virág,
sugallta: vigyél magaddal!
Jönnek a hideg éjszakák.
Leszakitottam néhányat,
hisz közülük már nem sok élt,
ami a szántást megúszta,
kidugta még kicsi fejét.
Találtam fehéret, kéket,
bordót, rózsaszint és sárgát,
otthon gyorsan vizbe tettem,
hadd érezze mind jól magát!
És hirtelen a konyhából
valahogy egy tündérkert lett!
Ahogy elnéztem a csokrot,
képzeletem elrepitett.
Ezek az ősz virágai,
nekem mégis tavaszt hoztak,
nyári virágos réteket,
ahol madarak daloltak!
És én is dúdolni kezdtem,
előkerült pár szép emlék,
séták, barátok, s a család,
meghitt, kedves nyári esték.
Ahogy felnéztem, a szekrény
üvegajtaja volt szemben,
megláttam az arcképemet,
meglepődtem, mert nevettem.
Az a pár szál kis vadvirág
lelkem diszbe öltöztette,
elfeledtette az őszt is,
szivem a napot követte.
Lám, mily egyszerű az élet!
Kis természet otthonodba,
elég néhány szál vadvirág,
és mindent feledve érzed,
milyen szép is ez a világ!
A virág illata
Megszagoltam a virágot,
nem volt neki illata!
Vajon hová vitte a szél?
Elvitte egy barlangba?
Vagy méhecskék vitték messze,
s beletették a mézbe?
Tán a lepke virágporral
a szárnyára rákente?
Bárki vitte, hozza vissza!
Illat nélkül nem igazi a virág!
Szépsége csak akkor teljes,
ha érezheted illatát!
Vigyázz a holmidra!
Hogyha bármire ránézel,
azt mondod: ez csak egy tárgy!
Pedig aki megalkotta,
beletett a szivéből egy darabkát.
Hisz ha rácsapsz az asztalra,
hallod, mekkorát kiált?
Vagy hogy jajgat a szék lába,
mikor a földön húzzák!
Ha az ajtódat becsapod,
fájdalmában az üveg is kitörik!
Hogyha belerúgsz egy kőbe,
cipőd orra azon nyomban lekopik.
Ha az asztalt megkarcolod,
csúnya lesz és fáj neki,
te biztos sirva is fakadnál,
ha bántana valaki!
Vigyázz hát minden holmidra,
törődj velük, becsüld meg!
Akkor sokáig szolgálnak,
s örömet adnak neked.
Zsuzsika kÍvánságai
Zsuzsika hat éves lett,
s egy tortára vágyna,
reménykedik, süt neki
majd az anyukája!
Hat virágot kérne rá,
hat szál gyertyát rája,
ha elfújja, teljesülne
a hat kÍvánsága.
Az első kÍvánsága az,
hogy legyen új ruhája!
Ma este kis hercegnőként
mehessen a bálba!
A második kÍvánság,
hogy majd legyen párja!
A bálban a legszebb legény
kérje fel a táncra!
A harmadik kÍvánság,
fagyi vacsorára,
eperrel és tejszinhabbal,
attól lesz szép álma!
A negyedik kÍvánság
fürdőhab a kádba!
Ha megmossák a haját,
illatfelhő várja.
Az ötödik kÍvánság
születésnapjára,
ő legyen mindig a kedvenc,
ne legyen vetélytársa!
Az utolsó kÍvánság
- talán teljesül vágya -,
a kemény babapolc helyett
hadd aludjon a kislány ágyába'!
húsvéti kosár
Emlékszem, még kicsi voltam,
és húsvét közeledett,
fogtunk egy fonott kosárkát,
nyuszika ajándékának
készÍtettünk ott helyet.
Az aljára moha került,
friss, zöld fűvel béleltük,
szedtünk csigát, belakkoztuk
és azt is beletettük.
Reggeltől-estig azt lestük,
mit tesz bele nyuszika,
de nem jöhetett oda tőlünk,
a kosárban nem maradt más,
csak a zöld fű, s a csiga.
Szerencsére a mai nyuszi
sokkal-sokkal ügyesebb!
Nem marad üres a kosár,
a kisgyerek nem csalódik,
valamit a kicsi füles
mindenkinek beletesz.
szülinapi és egyéb kÍvánságok
Napsugár ragyogjon mindig
az életed egén!
Valósitsd meg álmaidat!
Higgy, szeress és érd el célod,
ne csak mindig remélj!
---
Vedd észre azt a sok szépet,
mit neked szánt az élet!
Bármerre mész, a szeretet
kÍsérje a lépted!
---
Sose feledd: a születésed
az élet ajándéka,
ki méltó rá, csakis annak
engedd, hogy kibontsa!
--
"SegÍts magadon,
Isten is megsegÍt!"
Nem megold helyetted,
a hogyanra megtanÍt.
--
Mindent, mit kapsz az élettől
csak kölcsönbe kapod,
hogy meddig maradhat nálad,
befolyásolhatod!
/Hogyha Isten kegyeltje vagy,
tán meg is tarthatod/.
--
A világot megváltani
egyedül nem tudod,
viszont hogyha törekszel rá,
lehetsz benne bajnok!
---
Nőj, gyarapodj,
s a kezet, mi fog,
soha ne ereszd el!
Arra vigyáz,
hogy se te, se ő
ne eshessetek el.
--
Úgy lettél teremtve,
mindenre képes vagy,
hogy mindig boldog lehess.
Van kezed, van agyad,
van lelked és szived.
Ha elakadsz bárhol,
ezek bármelyike
a jó útra vezet.
Hát ne akadályozd,
ne szabj nekik gátat,
egyszerűen engedd!
sebesség
SüvÍt az ablakon a szél,
azt susogja: hé, komám!
ha nem a menyország a cél,
vedd vissza a gázpedált!
foci a főút mellett
Gurul, gurul a foci
éppen a főútra,
jön egy autó,
már túl közel,
a labdát elgyúrja.
Rohanna a kisfiú,
ez az ő labdája,
szerencsére a durranás
féket tesz lábára.
Rögtön látja, mi történt,
fel is éri ésszel,
tolonganak az agyában
oly sokszor hallott intések,
mondatok ezerrel.
Sose focizz az út mellett!
Mindig menj a parkba!
Mert az útra kigurulhat
könnyen az a labda,
és ha utána szaladsz,
bárki elgyúrhatna.
Az úttest az veszélyes!
Ha át kell menni rajta,
mindig előbb jól nézz körül,
és csak akkor indulj el,
ha senki nincs rajta!
Kiszállt közben a sofőr,
egyre szólongatja,
jól vagy, gyerek?
hallasz engem?
kipukkadt a labda!
Hallja ő a kérdését,
hát persze, hogy hallja,
potyognak a könnyei,
vissza nem tarthatja.
Bánja is ő a labdát,
örül, hogy megúszta!
Az ijedtség egy időre
a foci utáni vágyát
mélyen kioltotta.
A maci és a kánikula
Kánikula - hegyi villa,
nagy terasz, tárt ablakok.
Barna maci a teraszra
nagy bátran becammogott.
Látta, hogy a túloldalon
nagy kert nagy medencével,
melege volt, azt gondolta, megmártózik,
és elindult nagy hévvel.
Kirohan a házigazda,
ki mert ide betörni?
Majd meglátta a vendéget,
el kellene iszkolni!
Megmozdulni bizony nem mer,
nézi kétségbe esve,
hogy tud gyorsan úgy eltűnni,
hogy a maci észre ne vegye!
Beugrik a medencébe.
Vajon a maci úszik?
BÍzott benne, hegyi mackók
a vizet nem élvezik.
A maci is odafordult,
mi ez a nagy csobbanás?
Csak nem egy hatalmas nagy hal?
S cirókálta pocakját.
Ám amikor odafordult,
hogy tüzetesen megnézze,
feltűnt neki egy kerti tó
tele hallal, akárcsak a mesébe'.
Medence már elfeledve,
irány a nagy kerti tó!
Megmártózik, nagy a meleg,
végre egy jót lubickol!
Kicsit lehűtötte magát,
majd nyugodtan halászott,
két nagy mancsát kinyújtotta,
s máris két halat fogott.
Mikor végre lement a nap,
a pocakja tele volt,
úgy döntött, nem marad tovább,
az erdőben mégis jobb!
Kimászott a kerti tóból,
visszanéz a kapuból,
a ház urának - ki ott vacog -
visszaint és meghajol.
Házigazda a kalandot
szerencsésen megúszta.
Hegyi villa? Szép kilátás?
Gyorsan túladott rajta.
reggeli
Palacsinta lekvárt akart,
a túrót ledobta.
Az ott landolt az ölemben,
a macska befalta.
Palacsintát odaadtam
a Bodri kutyának,
magamnak meg sütöttem
tükörtojást - hármat.
sétáltam...
Sétáltam, s egy pillangó
rászállt a kezemre.
Elnéztem szép kis szárnyait,
béke szállt lelkemre.
Jött egy szellő, s vele együtt
a lepke is elszállt,
de kezemen és lelkemen
ott hagyta a nyomát.
A kutyusom
Elszaladt a kis kutyám,
futottam utána,
csóválta a csöpp kis farkát,
visszanézett, futott tovább,
s közben vÍgan azt csaholta:
gazdi, mi az ábra?
Tudod, hogy én gyorsabb vagyok,
hiszen én négy lábon futok!
A pórázt hagyd másra!
Inkább dobjál egy kis ágat,
vagy gurÍtsad a labdámat!
Ismersz, mindig készen állok
a hancúrozásra!
Ki választ?
Bidres-bodros kis felhőkön
kacagó kis angyalok,
játszanak és sütkéreznek,
várják, mikor hÍvják őket
lent a Földön a nagyok.
Csilingel egy halk kis csengő,
valakit máris hÍvnak,
izgalommal teli mind
a felhőről kukucskálnak.
Engem várnak - szól boldogan
egy szőke hajú kisleány,
mennem kell, mert odalenn vár
az én földi anyukám.
Máris zeng a következő
csilingelő kis dallam,
egy barna kisfiú angyal
lesz máris leszállóban.
Boldogan búcsút intenek,
hisz majd lent találkoznak,
bár ki tudja, hogy a többi
mely tájékára kerül majd
széles e nagy világnak?
Most nincs idő gondolkodni,
anyuci pocakja vár!
Ott új világra születnek,
a felhő fejük felett lesz,
és szüleik szeretete
tárt karokkal rájuk vár,
mely ugyanúgy melegÍti
őket, mint a napsugár.
Úgy mondják: ők választanak!
pedig mi nemzünk, szülünk,
ez is olyan titok marad,
mit soha meg nem fejtünk.
Altató 2
Tollas bálba készülődünk,
pihe-puha párna vár.
A Hold apó rád mosolyog,
napocska is alszik már.
Álom manó azt suttogja:
csukd le kicsi szemedet!
Kis tündérek rózsa ágyban
álom-táncot lejtenek.
Szunditanak az állatok,
cica a padkán henyél,
kis tücsök az erdő szélen
egy szép altatót zenél.
Odalenn a kis tó vizén
a hold fénye andalog,
fenn az égen ringatóznak,
ragyognak a csillagok.
Aludj kincsem, vár az álom,
neked szép mesét regél,
reggel, amikor felébredsz,
madarak dalolnak néked,
hogy holnap is boldog legyél!
A bárányka és a legelő
Hogyha Isten ad báránykát,
ad hozzá legelőt is -
ezt mondják az öregeink,
mit sokáig hittem is.
De ha nézek sok kis bárányt,
bizony azon kesergek,
itt a legelő nem elég,
csak a csoda segithet!
Mert nem mindegy, mely égtájon
terem az a legelő!
Homokos föld, szikes talaj,
ahol csak a moha nő?
Tüskés, szúrós, lápos telep,
mely csak fájdalmat okoz,
vagy virággal, fával benőtt,
mi boldogságot hordoz!
Éri napfény, öntözi ég,
hogy dús növény teremjen?
Éhséget, szomjat csillapit,
s örömet ad lélekben?
Nem ólálkodik ott farkas,
sólyom, kigyó, hiéna?
Mindig őrzi egy jó kutya,
ki ezektől megóvja?
Megtisztitják rendszeresen,
hogy ne süllyedjen mocsokba?
Tisztaságban nőhessen fel,
nem pedig a piszokba!
Védik fagyos, jeges széltől?
Esetleg elkeritik?
Van közelben, ki figyel rá?
Ha szükséges - segitik?
Meghallják a hivó szavát?
Vannak közelben társak?
Vagy magára marad szegény,
keressen ő táplálékot magának?
Tehát ha báránykát akarsz,
kerits egy jó legelőt!
Hozzá egy jó juhászt, aki
a kis bárányt szeretgeti,
a szivével terelgeti
mindvégig, mig nagyra nő!
A szeretet, mely elkisér
Megszületik a baba,
angyali teremtés.
S a szeretet rögtön megnyit
Isten felé egy ösvényt.
És ahogyan cseperedik,
a szeretet is árad,
mint egy nagy, megduzzadt folyó,
mely medréből kiárad.
S mint a viz, mely ütközik
hegyeknek és fáknak,
megtorpan, majd magával
ragad minden ágat,
úgy árad a szeretet
és ragad magával,
ha akadályokra talál,
viszi a sodrással.
Néha talán legyűrik,
elnyeli csatorna,
vagy föld alatti alagút
felszin alá húzza.
De bármi is kerüljön
neki az útjába,
előbb-utóbb felszinre tőr,
s hosszú kacskaringó után
a fénybe vezető utat
végül a kis ösvény végén
mindig megtalálja.
seje-huja haj!
Sáros lett a cipőm sarka,
nem engednek be a bálba!
Letörlöm a cipőm sarkát,
végig táncolom az utcát!
Seje-huja haj!
A szántódi tarka réten
100 szál virág nyilik nékem.
Leszakajtom mind a százat,
meglepem egy szál rózsámat!
Seje-huja haj!
Falevelet repit a szél,
magasba száll, majd földet ér.
Ha a levél száraz lenne,
a szellő is elég lenne!
Seje-huja haj!
unatkozom...
Egy óvodás kint a padon
könnyeivel küszködik.
Odamegy hozzá egy gyerek,
ő kicsit nagyobb, sulis.
Mi van tökmag? Csak talán nem
itatod az egeret?
De a kicsi nem válaszol,
hanem tovább kesereg.
Mi az, csak tán nem elvitte
a cica a nyelvedet?
Várjál, gyorsan idehozom,
ott fenn a fán tekereg.
Erre a kicsi mosolyog,
lassan felnéz a fára,
keresi ő azt a cicát,
de bizony nem találja.
Ám visszakapta jó kedvét,
kapott egy kis barátot,
ki elűzi az unalmát,
hiszen a baj csak ez volt.
A napraforgó üzenete
Napraforgó megszerette az Esthajnalcsillagot.
Többé nem fordult a Napra, az hiába ragyogott.
Nappal aludt és éjszaka csak a szerelmét leste,
szép szirmai megbarnultak, de ő észre sem vette.
Nézte az Esthajnalcsillag ragyogását az égen,
arra gondolt, ha feljut oda, királynő lesz szivében.
Szépen lassan hervadozott, hisz Nap nélkül nincs élet,
de nem bánta, nagyon várta, vigye csak az enyészet!
Végül egy este érezte, ez az ő éjszakája,
feladja a földi létet, szerelme már fent várja.
Mosolyogva borult rá a szántóföld ölére,
Várta, hogy egy kis angyalka a csillaghoz felvigye.
Felkerült hát, ma is boldog, s üzeni a világnak:
Becsüld a Földet, s otthonod,
amig élsz, virulj, mosolyogj!
Végül, majd ha búcsúznod kell,
a Csillagok fent várnak!
Hóvirág
Kimentünk az erdőbe
hóvirágot szedni.
Ki volt irva: védett növény,
nem szabad letépni!
Ha mi innen elvisszük,
nem lesz több jövőre,
s nem jelzi a tél végét
a tavasz hirvivője.
Napocska-forgó
A kertben egy kis rudon
ragyog egy napocska.
A szellőben ringatózik,
s nem bújik el, nem alszik el,
hiába is közeledik
a sötét éjszaka.
Ha a kismadár rácsücsül,
nem égeti lábát,
s ha bármikor ránézel,
mosolyra húzza száját.
A szellőcske kalapja
Szellőcskének megtetszett
egy kislány kalapja.
Vajon, hogyha felpróbálja,
hogy mutatna rajta?
Hogy tetszene Kósza Szélnek
vasárnap a bálon?
Egy életem-egy halálom,
én biz kipróbálom!
Lekapta a kalapot
a kislány fejéről,
s próbálta volna felvenni,
de az csak gurult előtte,
mindhiába próbálgatta
felvenni újra és újra,
kezdhette előlről.
Végül megúnta a hajszát
és elhatározta,
megpróbál tán egy napernyőt,
mint szép, szines, tarka kendőt,
jobb is lesz, mert legalább majd
mind a ketten elférnek alatta.
száraz fa
Napocska a fejét rázza,
ne mássz fel arra a fára!
száraz, letörik az ága,
te meg leesel a sárba.
szilva
Potyog a szilva a fáról,
szaladj hamar a fa alól!
Hogyha kemény, akkor koppan,
ha meg puha, akkor loccsan.
Szilvalekvár, vagy tán gombóc?
a tányérba beletottyan.
A tó partján
A tó partján szellő susog,
egy halacskát sem látsz,
Napocska fentről mosolyog,
nézi benne magát.
A kis fecskék ráröppennek,
vizet vesznek kis csőrükbe,
s mint a villám tovább mennek,
a vizet lenyelik röptükbe'.
Kérdések Meseországról
Van olyan, hogy Meseország?
És kik laknak benne?
Nekik is oviba kell járni?
És mit esznek este?
Ők ott maguknak mesélnek,
ha aludni mennek?
Nekik kik a mesehősük?
A tündér kit ment meg?
A házuk mézeskalácsból van?
És sok csokit esznek?
Fogat nekik is kell mosni?
Tortát miből sütnek?
Ők mit kapnak ajándékba
a szülinapjukra?
Hintón, sárkányon utaznak,
ha mennek valahova?
De jó lenne csak egy kicsit
oda elutazni!
S Meseország lakóival
együtt játszadozni!
Vinnék nekik mesekönyvet,
játékot néhányat,
velük együtt örülhetnék
a mesevilágnak.
Mikulás-mérce
Közelednek az ünnepek,
nő a gyerekek izgalma,
vajon mit fognak ők kapni
Mikulásra ajándékba?
Sorolják a vágyaikat,
két puttony is kevés lenne!
Határt kellene hát szabni,
mi az, ami beleférne.
A kis manók javasolják:
legyen a Mikulás-mérce!
Minden gyerek annyit kérhet,
mi belefér egy cipőbe.
Ha valaki nagyon jó volt,
s több ajándékot szeretne,
irhat még a Jézuskának,
hogy kivánságát teljesitse.
Búvárok
Mélytengeri búvárok,
milyen szép a munkátok!
Lent a tenger mélyében,
csodák mély rejtekében
kutattok, felfedeztek,
új csodákat kerestek.
Nagy halakkal versenyeztek,
sok egyszerű, de sokszinű
szines kis lénnyel szemeztek.
Láttok olyat, mit mi soha,
hétköznapi emberek.
Alkossatok sok-sok filmet
a tenger világáról,
lássa mindenki, mit óvjon,
mielőtt még úgy határoz,
a tengerbe szennyet szór.
hóvirág
Hóvirág a fejecskéjét
kidugja a hóból,
s idesúgja, elolvad ám,
csak még kicsit bókol.
Búcsúzik, hisz jön a tavasz,
már mindenki várja,
nekem még kicsit örülnek,
majd várják húgomat, öcsémet,
kedves kis kék ibolyák előtt
a természet kapuját kitárja.
ovivárás
Közeledik az óvoda,
bizony nagyon izgulok,
anya próbál megnyugtatni:
ne félj kicsim,
az ovi az jó dolog.
Igaz, anyuci nem lesz ott,
se apuci, se mama,
viszont lesznek játszótársak,
olyanok, mint a testvérek,
kicsi gyerekek hada.
Tanultok új mondókákat,
sok szép mesét hallgattok,
megnézitek, milyen szépen
szerepelnek a nagyok.
Aranyos kis WC-tek lesz,
kis székek és asztalok,
saját kis öltözőszekrény,
s hozzá alacsony padok.
Osztoztok a játékokon,
az udvaron futkostok,
óvonéni, dadus néni
segiti a dolgotok.
Lesz néha sétálós program,
kirándulás, bábszinház,
s együtt várja a sok gyerek,
mit hoz majd az ovi-nyuszi
vagy éppen a Mikulás.
S ha este anya értetek megy,
majd azzal fogadjátok,
olyan jó volt, maradnék még!
s mindent, mi volt,
otthon sorra elmondtok.
mint anya...
A kisleány felöltözik,
belenéz a tükörbe.
Anya nyaklánca van rajta,
s belelép a cipőbe.
Megállni azt nem nagyon tud,
nagyon magas a sarka,
de ő büszke, boldog tőle,
mert úgy érzi, ő a legszebb,
most pont olyan, mint anya.
patak
Kis patak csordogál,
kavics van az alján,
eső esik, gyorsan folyik,
napocska süt, felmelegszik,
s tükröz egy szivárványt.
párnacsata
Ugrálunk az ágyon,
csak le ne szakadjon!
Ébresztő van anya, apa,
kezdődik a párna csata!
A vesztes ágyazzon!
Az oroszlánkirály
Egy nap az oroszlán úgy döntött,
visszaadja királyságát.
Elvonul egy csendes helyre,
magával viszi családját.
A kölykei nagyra nőttek,
ideje rájuk sosem volt,
szeretne még unokázni,
mielőtt elviszi a hold.
Összehivta a nagy rétre
állatok apraját-nagyját,
jelölteket várna, mondta,
válasszanak egy új királyt.
Jelentkezett az elefánt,
az állatok legnagyobbja,
de nem szavaztak sokan rá,
mert bár nagy, de igen lomha.
Jött a strucc: én gyorsan futok!
Igen, de a fejed gyakran
a homokba beledugod.
Igy a népet hogy uralod?
Béka király következett,
ő tudja, mi az, hogy király!
Persze, de ha jön a gólya,
tovább már nem uralkodnál!
Kiállott következőnek
egy gyönyörű fekete párduc,
te az ördöggel cimborálsz,
hiába vagy rokon család.
Most a sólyom került sorra,
jó a füle, gyors a szárnya.
Te a fellegekben járnál,
minket meg magunkra hagynál.
Megszólal halkan kis hangya,
én nagyon szorgalmas vagyok!
Ez igaz, de oly kicsi vagy,
téged mindenki eltapos.
Jön a róka: jó az orrom,
könnyen megszerzem a potyát.
Igen, de ravaszságoddal
hiveid könnyen vered át.
Jelentkezett barna medve,
nálam jobb király nem lenne!
Hisz te téli álmot alszol,
Ki fog uralkodni akkor?
Bagoly röppen le az ágról,
tudjátok, én mily bölcs vagyok.
Bölcs vagy, de már nagyon öreg,
neked már nem itt a helyed.
Igy ment ez még néhány órát,
s nem tudtak jelölni királyt,
mivel rájuk esteledett,
szép lassan mind szétszéledtek.
Hazamentek az állatok,
ki boldogan, hisz királyuk
közöttük is vadászhatott,
ki meg tele félelemmel,
mi lesz velük király nélkül,
ha megint eljön majd az ember.
Netán ő lesz a királyunk?
Megmondja, mikor vadásszunk,
egyáltalán ehetünk-e?
Egy biztos: ő nem tesz majd
a mi kedvünkre.
Döntést hozni nem lehetett,
bár rend a lelke mindennek.
Aki tudott, elbújdosott,
más tájakra elvándorolt.
Új király nem lesz, mert nincsen
méltó utód földön, s égen.
Uralkodik, aki csak tud,
fontos: hogy neki mindig jut.
De hogy mégse legyen káosz,
aki maradt, a szájára vagy csőrére
láthatatlan, de hatásos
finom szűrővel ellátott
szájkosarat kapott.
Szélmalom
Az út mentén, ahogy haladsz,
nagy szélmalmok állnak.
Ágaskodnak az ég felé,
a magasba vágynak.
Úgy gondolják, odafenn
angyalok muzsikálnak,
elegük van a sok szélből,
lágy zenére, nyugalomra vágynak.
Előszőr még izgalmas volt
a világot oly magasról nézni,
a réten a kis nyuszikat,
gyors vaddisznó családokat
nyugodtan szemlélni.
De a szél örök zúgása,
a levegő morajlása -
elég volt mindebből!
Örök mozgás, nincs megállás,
Nem kell több a szélből!
Dehát neki ez a dolga,
ezért állitották,
vágyait elhesegeti,
s még jobban égnek emeli
a délceg alakját.
Jégpalota
Fenn a magas jéghegyek közt
volt egy tündérpalota.
Jéghercegek, jéghercegnők
voltak bezárva oda.
Óceánnal körülvéve
elzárva a világtól,
szivük-lelkük jégbe fagyva
a jégbirodalomtól.
Befagyott szivük rég várta,
hogy a jeget felolvassza
a jó meleg napsugár,
de elátkozta egy boszorka,
igy a fagyos jégpalota
felolvadni nem tud már.
Ám egyszer tűz keletkezett
a közelben egy hajón,
neki ütközött a hegynek,
s minden csupa lángban volt.
Mielőtt kialudt volna,
a palota megolvadt,
hercegek, hercegnők szive
jeges, fagyos rabságából
már szabad!
Az átok megtört, a nap kisütött,
a jéghegyek elolvadtak,
megnyilt a világ előttük,
hol boldog lehet szivük-lelkük,
s jéghegyekre ezután már
álmukban sem gondolnak.
Rózsa hercegnő
A kis Rózsa hercegnő
felnézett az égre.
Várta, eljő Rózsa herceg,
s egy királyi palotában
csillogó kristályvázában
boldog lehet végre.
Odalépett egy vőlegény,
a rózsát letépte,
megragadta őt szépsége,
elvitte, hogy menyasszonya
méltó hajdiszt
viseljen estére.
Igy lett kis Rózsa hercegnő
az ifjú pár esküvőjén
a legszebb lány hajdiszeként
az est királynője.
szél-család
Szellőcske, a szél kislány
virágokon hintázik a réten.
Fogócska a kisöccse
nádszálakkal birkózik a stégen.
Fújócska, a nagyobb bátyjuk
a bogarakat kergeti a légben.
Szél anyóka vigyáz rájuk,
fájós lábbal fut utánuk,
s inti őket: Orkán apót
fel ne ébresszétek!
Szél anyuka nagyokat fúj
a frissen főtt ebédre,
férje süvit hazafelé,
hogy nehogy lekésse.
Vasárnap vendégek jönnek,
a rokon Vihar család.
Ők amolyan rontó-bontó
tombolósak,
a szomszédok a jöttüket
nem is nagyon várják.
Az állatok ki sem bújnak
a kis odujukból,
a növények is begubóznak,
mert előre rettegnek már
bősz Vihar Kázmértól.
Ráadásul cimborákat is
hoznak magukkal,
erős záport, s jéglabdákat,
jól mulatnak a dobálásukkal.
Bár hogyha nagyon tombolnak,
az ég rájuk dörren,
mennydörgő hangján jelzi, hogy
gyerünk tovább innen!
Nyomatékot villámokkal
biztosit hangjának,
igy a vendégségnek vége,
mennie kell az izgága
hurrikán családnak.
Mókájukat letört ágak,
elhajolt virágok,
s vacogó állatok jelzik
közelben és távol.
Előbújik végre lassan
a vidám napocska,
szivet-lelket felmelegit,
s bárányfelhők kacsintva jelzik:
duli-fuli rokon elment,
a sok kis állat fellélegzik.
A határon innen és túl
ismét békés élet zajlik,
a Szél család is
elcsendesült,
tücsökzene, békakoncert,
vig madárcsicsergés hallik.
szójáték
Egy mókuska fenn a fán
dobálja a makkot,
a kis menyét lenn a földön
a makk után kapkod.
De mielőtt leérne a
makkocska a földre,
arra repül a szarka,
elkapja és elrepül a
makkal a csőrébe'.
falevelek
Tavasszal a falevelek
előbújnak, s zöldülnek a fákon.
Ha szellő jön, ringatóznak,
erős szélben súgnak-búgnak.
Napocska süt, mosolyognak,
de ha éget, lekókadnak,
mert szomjaznak.
Eső esik, megmártóznak,
majd csillognak,
kismadarak árnyékukban
megbújhatnak.
Ha letéped, halkan sirnak,
szomorkodnak.
Ősszel lassan megsárgulnak,
végül télen lehullanak,
a föld alatt elporladnak,
új életnek helyet adnak.
galiba
Szeleburdi kicsi cica
kimászott a párkányra.
Ahogy madár után kapott,
lepottyant az udvarra.
Szerencsére pont alatta
a komondor napozott,
puha szőrébe a cica
gyorsan megkapaszkodott.
A komondor felugrott, s mert
nem tudta, hogy mi történt,
hirtelen futásnak eredt,
hogy mentse saját bőrét.
A bárányok megijedtek
a rohanó kutyától,
becsörtettek a fészerbe
csapatostól, kutyástól.
A gazda nagyon mérges lett,
s hogy megbüntesse a kutyát,
rohant volna a fészerbe
hogy ellássa a baját.
Futás közben - mert nem figyelt,
megbotlott a küszöbbe,
kis hija volt, hogy estében
a nyakát ki nem törte.
Itt a rövid mese vége,
s mi ebből a tanulság?
Legtöbbször nem az bűnhődik,
ki okozza a galibát.
gyerek-tavasz
Pihe-puha bárányfelhő bandukol az égen,
gyönyörködik a virágzó fákban lenn a réten.
Várja, hogy a kismadarak fakadjanak dalra,
és a vidám napsugarak utazzanak rajta.
Pár kisgyermek kerget ott lent egy nagy pöttyös labdát,
békésen legel őzike, a napsugár simogatja arcát.
Apró nyuszik ugrándoznak a friss magas fűben,
nyuszi mama figyel rájuk az akác tövében.
Kis virágok nyújtogatják pici fejecskéjük,
illatoznak, hajladoznak, élvezik szépségük.
Kicsi lepkék szárnyaikat lassan bontogatják,
szinpompájuk, vidám táncuk tavaszi mulatság.
tavaszodik
Röppen a kicsi rigó
zizzen a nád,
békahad ugrándozik,
övék a világ!
Loccsan és csobban a
tó vize már,
kis halacska ugrándozik,
tavirózsa nyiladozik,
itt a tavasz, gyere te is,
vár a napsugár!
Milyen irányba?
Gyermekeim kicsik voltak,
még csupán oviba jártak,
átjött hozzánk a szomszédunk:
jövő héttől lesz "kis hittan",
a kicsiket szivvel várják,
ideje beiratkoznunk.
Én sosem jártam hittanra,
bár az Istent elismertem,
a férjem hivő volt ugyan,
de rám bizta, hogy e téren
a gyerekeket hogy neveljem.
Nekem abban az időben
sok bajom volt az Istennel,
háborúk, éhség, betegség,
gyerekhalál és szegénység!
Hogyha olyan nagy hatalmú,
miért enged szenvedni embert?
És elkezdtünk vitatkozni,
érveim egyenként soroltam,
de a válasz mindig az volt:
a választás - hidd el Gabi,
nem Istennél - ő ránk hagyta,
az az ember kezében van.
Minél többször mondogatta,
én annál mérgesebb lettem.
Jó, egy felnőtt az választhat
de mi van a kis gyermekkel?
Mitől bűnös egy újszülött,
vagy egy iskolás kis ember?
Végül ő adta fel előbb.
Mielőtt kiment az ajtón
egy utolsó gondolatként
szép csendesen ennyit mondott:
A te dolgod, a te döntésed.
De ha nem engeded őket,
nem tudják, mit tudniuk kell,
nem tehetik, hogy válasszanak.
Nem most persze, majd csak később.
Pedig saját sorsuk felett
dönteni majd nem neked kell,
maguk kell határozzanak.
Ez a mondat sziven ütött.
Anya vagyok, jót kell tennem,
mindkét oldalt ismerni kell,
ezt a lépést meg kell tennem.
A jót azt nem akkor teszed,
hogy amiről te úgy hiszed,
az a helyes, a gyermekre
finoman ráerőlteted!
Választania neki kell,
és ha te szivvel nevelted,
és ügyesen terelgetted,
azt fogja majd választani,
ami jó lesz a lelkének.
Ha nem ismernek, csupán egyet,
úgy élik le életüket,
hogy örökre elvesztettek
egy másik lehetőséget.
Eljártak gyermek hittanra,
majd később felnőttre.
A választást rájuk biztam,
és ezt soha meg nem bántam.
Rajtuk pedig sokszor érzem
hogy boldogok tőle.
Úgy kelletek... /apák napjára/
Ha nagy leszek, anya leszek Ha megnövök, apa leszek,
főzök finom ebédet, nagy leszek, és erős leszek!
apuci lesz majd a férjem, Előveszek egy nagy kardot,
és este a gyerekeknek legyőzöm az összes sárkányt,
együtt mondunk meséket. és elveszem a királylányt!
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Amióta megszülettem, Feldobálsz a levegőbe,
mindig te fürdetsz meg engem. nagyokat nevetünk közbe'
És ha anya nagyon fáradt, vagy a nyakadban táncolok,
éjszakánként te babusgatsz, s mint kisherceg -
s cseréled a pelenkámat. a hátadon lovagolok.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Hercegnőset, hogyha játszunk, Legóból várat épitünk,
akkor te vagy a királyfi, utána harcosok leszünk,
ha a babáim betegek, ketten vivjuk meg a csatát,
akkor pedig doktorbácsi. legyőzünk minden katonát.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Megtanitasz biciklizni, Megszereled a bringámat,
megyünk sárkányt eregetni, közben magyarázod, hogy kell.
ha kedvünk van, tollasozunk, Sátrat verni tőled tudok,
s persze együtt anyáékkal s te mutatod, hogy fogjam
igy töltjük a vasárnapunk. a kalapácsot.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Ha randim lesz, igy szólsz hozzám: Hogyha randira készülök,
hú, de gyönyörű vagy, nagylány! zsebpénzt adsz, s lelkemre kötöd
örülhet biz az a legény, virágot vigyél a lánynak!
kinek megfogod a kezét. s kölcsönadod a verdádat.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Te vezetsz az oltár elé, Megnősülök, te segitesz,
rábizol az ifjú férjre, ha kell, házat is épitesz.
de lelkére kötöd százszor, Büszke vagy felnőtt fiadra,
a lányomat megbecsülje! s attól kezdve a staféta
rám van bizva.
Apák, úgy kelletek nekünk, mint az anyák!
Mindig büszkék voltunk arra,
hogy te vagy az apánk, apa!
Felneveltetek anyával,
de nehogy azt hidd, hogy megúsztad!
Mert jó fej nagypapa leszel,
csak olyan pasis dolgokra -
egyszer, kétszer, százszor, sokszor
rád bizzuk az unokádat!
Apucik, apák, nagyapák, úgy kelletek ti is nekünk, mint az édesanyák!
locsolkodás után
Azért locsolkodsz,
mert szokás?
Vagy el ne hervadjak?
A szeretet az,
mit számunkra
ez a locsolás
jelképez -
ez a pár csepp harmat.
Locsolkodsz,
hogy tojást kapjál
vagy finom süteményt?
A népszokás hozott ide
vagy az ősi erény?
Bármi is volt, ami téged
locsolni késztetett,
Atyánk fia, a népszokás,
süti vagy a piros tojás
mi ide vezetett,
megköszönöm,
hogy itt voltál.
Ahogy illik: tojást, puszit,
sütit kaptál,
s azt szeretném,
hogyha lehet,
jövőre is meglocsoljál!
bárány-farkas
"Künn a bárány, benn a farkas"
folyton-folyvást fogócskáznak.
Te inkább a bárány legyél,
farkas szerepet hagyd másnak!
De vigyázz, hogy fürge legyél,
mert hogyha a farkas elkap,
nem sok, amit belőled hagy.
Mindig legyen egy jó kutyád,
az farkas ellen is hű barát.
Ha mégis túl közel a farkas,
ő az, aki segit rajtad.
De ha jól futsz, s kicselezed,
jól használod az eszedet,
farkas eledel nem lehetsz.
Ha lassúbb, megfogni nem tud,
s te békében tovább mehetsz,
sőt a játék /?/ folytatódhat.
Peti baba - Zsuzsi baba
Beteg lett a Peti babám,
elvittem orvoshoz.
Doktor néni azt mondta, hogy
vigyem inkább a babámat
a baba doktorhoz.
Peti babám törött lábát
majd az meggyógyitja,
sőt, lehet, hogy új nadrágot,
új kis cipőt is kap
ajándékba.
Átmentünk baba doktorhoz,
aki megvizsgálta.
Szerencsére nem volt törött,
csak kicsit kificamodott
Peti babám lába.
Doktor bácsi javasolta:
kedves kis anyuka,
mikor öltözik a baba,
segitsen neki egy kicsit,
jól figyeljen oda.
Óvatosan dugja bele
a nadrágba a lábát,
sőt, inkább hogyha rám hallgat
adjon a kis babájára
nadrág helyett szoknyát.
Igy lett a Peti babámból
Zsuzsi baba mára.
Nem is bánom, már azóta
van sok-sok szép kis szoknyája
és néhány ruhája.
S igy legalább együtt játszunk
a tesómmal papás-mamást,
mert neki van egy aranyos
kisfiú babája.
/s a legjobb, hogy ő az,
aki gondot visel rája/
beteg a baba
Beteg lett a kicsi baba,
jaj de odavan a mama!
Ne félj, mama, meggyógyulok,
hogyha ringatsz és dajkálgatsz,
nem érzem, hogy beteg vagyok.
Szivárvány
Ha eső után kisüt a nap
és látsz egy szivárványt
gondolj gyorsan valamire!
S előbb-utóbb beteljesül
a kivánságok
gyönyörű szép hidján.
A maci és az ember
Elindult reggel a maci,
friss málnát keresni.
Találkozott az emberrel,
puskája volt neki.
Mind a ketten megijedtek,
vajon mit akar a másik?
álltak csendben, nézték egymást,
csak szivdobogás hallik.
Végül megszólalt az ember:
figyelj, maci, nem foglak lelőni,
ha a málnát, amit találsz,
nekem fogod adni.
A maci erre azt felelte:
figyelj ember, nem foglak megenni,
ha a puskát a válladon
nem rám fogod szegezni.
Aztán még egy kicsit álltak,
mert bizalmatlanok voltak,
végül hátat forditottak,
s mint a villám, túlirányba elszaladtak.
talán még most is szaladnak...
Unoka születése
Erdők, mezők figyeljetek,
madarak énekeljetek,
mókusok kergetőzzetek,
sündisznók hemperegjetek,
patakok csörgedezzetek,
kis szellők lengedezzetek,
mind-mind velem örvendjetek!
Nagy nap ez a mai ám,
megszületett az unokám!
A nagyi szülinapja
Holnap lesz a nagymamámnak
a születésnapja.
Nem egyszerű az ajándék,
valami olyat szeretnék,
ami megmutatja:
hálás vagyok a sok jóért
- s mennyire szeretem ezért! -
amit tőle kaptam.
Anyámék mindig rohannak,
s bár mindent, mi kell, megadnak,
a nagyi az, ki mindig rám ér,
minden dolgát félreteszi
értem is, és
valamennyi unokáért.
Sirni engem sosem hagyott,
akár órákig ringatott.
Nem tudom, hogyan csinálja?
türelme az el nem fogyna!
Sokszor nagyapámmal karöltve
elvittek az állatkertbe,
tudták, boldog leszek tőle.
Neki mindent elmesélek,
sok kis titkot, apró vétket,
ő meg persze mindig megért,
s ha egyet velem épp nem is ért,
akkor sem dorgál meg.
Sose mondja: ne igy csináld,
lányom, ez egy nagy butaság!
Megérti a kicsit, kamaszt,
nála mindenre van vigasz.
Á, már tudom is, mit teszünk:
egy egész nap együtt leszünk.
Sütök neki egy szép tortát,
teszek rá néhány szál gyertyát.
Elvisszük az állatkertbe
többi unokával karöltve.
Gondtalanul beszélgetünk,
talán egy fagyit is eszünk,
mi mesélünk, ő hallgatja,
figyelemmel, mosolyogva.
Este a tortát megesszük,
és a nagyit igy köszöntjük:
Ma egy évet öregedtél,
de nem számit, hány éves lettél,
szülinap, ünnep, hétköznap
nekünk mindig ugyanaz vagy:
"A" NAGYI, ki mig csak élünk,
a szivünkben mosolyt fakaszt.
Tavaszi zsongás
Ébred a táj
és ébred a sziv,
viritó napsütés
szabadba hiv!
Hallod a dal
és érted a szót,
patakparton lesed
a nádirigót.
Nyilik az ibolya
és virul a határ,
pattan a rügy, a tél
feledve már.
Zsonganak a bogarak
és dong a darázs,
magával ragad a
tavaszi varázs!
Zúg a kicsi patak,
zúg a kalász,
szél viszi messze
a cinke dalát.
Zizzen a falevél,
reccsen az ág,
mókuska ugrándozik:
övé a világ!
Lüktet az erdő,
lüktet a táj,
kicsi madár fészkében
hivószóra vár.
Érzed a fénylő
nap sugarát,
vágyod az erdők
zöld illatát!
Jó lenne zöld fűben
hemperegni már,
s hallgatni, ahogyan a
tücsök muzsikál.
Kis vonat zakatol
a réteken át,
füttyszava harsogja:
ébredj világ!
Felébred az erdő, mező,
a madárvilág,
a természet újra érzi
a diadalát!
kistesóm született
Kistestvérem született,
nagyon kell örülni?!
Anyáék előre szóltak:
Figyelj kicsim, lesz egy tesód!
fel tudod ezt fogni?
Persze, hát nem vagyok buta,
el tudom képzelni!
Csak egyszerüen nem akarok
sem anyucin, sem apucin
senkivel osztozni!
Mert még anya őt szoptatja,
addig nem velem van,
és még apa őt fürdeti,
nincsen játszótársam.
És ha végre le is ülünk,
hogy megint együtt játsszunk,
ott van velünk a kistesóm
játék közben őrá néznek,
s ha sir, persze abbahagyjuk,
hogy őt megdajkáljuk.
Ha korábban bármit mondtam:
anya ugrott, apa ugrott
Kicsit sirtam: mind a ketten
vigasztaltak, kétoldalról
anya-apa puszit adott.
És most mi van? hagyjál kicsim,
a tesódnak jön a foga,
fél éjszaka nem aludtam,
fáradt vagyok.
Különben is, a tesód épp...
miért? most már csak ő fontos?
Eddig, ha éjjel felsirtam,
apa, anya: kicsi kincsem, mi a bajod?
Most, ha éjjel néha sirok
ne kiabálj, maradj csendben,
mert felébred a kis tesód!
Eddig én voltam a baba,
mindenkinek pici kincse,
most hirtelen nagylány lettem,
a nagy, okos, jó testvérke.
A játékom adjam oda!
de az övét ne vegyem el,
kezemtől piszkos ne legyen!
S ha véletlen számba veszem,
majd leharapják a fejem.
Ha sétáltunk és elfáradtam,
anya felvett, örömmel cipelt,
és most mi van? menjek gyalog,
hiszen már elég nagy vagyok,
a babakocsit kell tolnia,
ezért engem már nem bir el!
Ha a kistesóm nagyobb lesz,
sokat fogunk majd játszani,
de olyan nehéz azt kivárni!
Annyira még nem vagyok nagy,
kis gyerektől ne várják el,
hogy tudjon türelmes lenni!
Tudom, hogy most is szeretnek,
bár egyetlenemnek eztán
biztos soha nem neveznek.
De tesómmal bármit is csinálnak,
szoptatnak, fürdetnek, dajkálnak,
fél szemükkel most is mindig
rám figyelnek, rám vigyáznak.
S tesómra is, rám is mindig
egyformán és tiszta szivből
mosolyognak.
Feláll a kisgyerek
Feláll a kisgyerek a székre
a legmagasabbra,
nagyobb legyen az anyjánál
sőt akár az apjánál is!
ő most ezt akarja.
Úgy gondolja, hogyha nagyobb,
játszanak vele a nagyok,
aztán elmehet dolgozni,
biztos sok pénzt fog keresni!
És megvehet magának bármit,
amire a szive vágyik.
Nem mondják, hogy ne játssz tovább,
gyere, edd meg a vacsorát!
Ő mondja meg, mikor alszik,
hogyha akar, le sem fekszik.
És ha nincs kedve kimenni,
bent marad sok csokit enni.
Egész nap játszhat és játszhat,
üvöltözve rohangálhat,
senki nem fog majd rászólni
ezt nem szabad, ne csináljad!
Senki nem szól r%
